Komáromi János: Emlékezés

hová tűnik pillangó szárnyak verdesése?
a napsugárfényű ragyogás?
oly könnyen semmivé lesz
mint néhány szívdobbanás

épp csak megcsillan az élet
még meg sem találtuk nyugalmunk
a testnek már búcsút int a lélek
az elmúlás árnyéka sötétlik rajtunk

kísért a csend
vigyázza még a hangodat
magányába zár a szoba
láttatja még az arcodat

érintésed is itt van még
őrizem a kezemen
könny cseppek gyász-harmata
emlékező szememen

Forrás: http://verselo.gportal.hu/gindex.php?pg=26258474&nid=4240149