Kuszli Csaba: Életem nem sanyarú...

Életem nem sanyarú,
csak egy kicsit savanyú.
Nincs mellettem senki sem,
mert ki volt, nem hisz bennem.
Nem vagyok én pedig gonosz,
csak a szívem picit poros!

Belepte a rossz por szívem,
ki leporolja, sajnos nincsen.
Rosszak lettek az emberek,
alszanak tán az istenek?
Ébredjetek, keljetek fel,
hadd tegyek jót életemmel!

 

(Kézimunkás dobozkámat kinyitva Csabi fiam nekünk hátra hagyott verseit találtam. Nővérének, öccsének, nekem - és saját magának írt versikéit. A szívem szakad meg!)